Fodorba pattant
szelíd pillantással
tekint rám a múlt
s egy lélegzetvétellel
kulcsot köt lelkemre.
Minden pillanatot
éhesen falnak föl
a visszahozott szavak,
s mint kalitkából kiszabadult
éhes madár
tenyerembe gyűjtöm
az eldobált szavakat.
Tükörképembe simítom
megtalált alakod,
hogy feloldódjak
egy eszeveszett forgásban.
Ketten vagyunk a kör közepén:
Te meg Én...
(ph)
2008.03.24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése