2008. március 31., hétfő

Lelkedhez bújva


 
Lelkedhez bújva

Ha nézed Hold szemét,
S benne megleled szemem tükrét,
dal kel az éjben,éjszakában
édes nászi dal,mely Nékem
(lelkedhez bújva)
szívbéli szót játszva lejt,
s lágy húrokat penget,
ringat e csendes dallam,
ebben a mély nyugalomban,
hol simogat az Élet,
s nincs már elválás
vagy kimért kétség,
nincs végtelen sötétség
(neked őrzöm a fényt)
nincs tünékeny tavasz
csak a megígért holnap,
egy születés,egy gondolat
hol ajak ajkat kéjjel lel meg
s érintés mosolyog szelíden.
Míg e megtalált szerelem
kincseit garmadába lopja
olvadt gyönyörtől ébred
szerelmünk szomja…
Ha nézed már Nap szemét
s benne íriszem mélyét
egymásba sírunk és nevetünk-
hitünket nappalnak jelentve
csendnek féltjük,érezzük, imádjuk
könnyeinket tanúnak hívjuk,
majd egymást tenyerünkből felolvassuk…



2008.03.31.


(Lelkedhez bújva című versem megjelent a Száz szerelmes vers 2009 lírai rezdülésekben)

2 megjegyzés:

erdővidék írta...

Kialakult az a meggyőződésem, hogy valamilyen szinten "szakmád" az irodalom.

Pamlerva írta...

Lelkem elrejtett kincse...