2008. március 31., hétfő

Gondolatjel ma...




Gondolatjel ma


Itt van bennem a hol nem volt...valahol mélyen lapulva megtalálja a fecskesóhajt,
egy édes teher kétségeit...most már csak néha pillantok vissza...elindultam a gyalogúton...
Lásd ez vagyok...kétség vagy remény egy Világ közepén, ahol a
 hajnal utoléri az ábrándos éjszakát...
Csak azt hallom, amit hallani akarok...lásd, ez vagyok, s ha 
nem lelsz meg magad mellett ...megkereshetsz ...



/Forró Hajnalka/

8 megjegyzés:

s@só írta...

...egyszer volt, ahogy nem volt,
egyszer lesz, ahogy nem lesz...
...ez vagy, most szép dolgaiddal...
... a hol nem volt: az olyan nekem mint az éjszakáshetem, soha nincs benne tegnap, s holnap, mert egyfolytában ma van...
...keresem a szót, a hangot...

Pamlerva írta...

...a tegnapból átmentett holnapot?

s@só írta...

Óóóóó igen!
Keresem, átmentem vagy elrángat Ő, a holnap, csak Ő, csak engem, mert úszom vele, mint az árral, mintha a tegnap nem lenne, csak a holnap, és közben hiába keresem, csak ma van, szótlan s hangtalan. És a harc az idővel, mert rengeteg pótlandóm van, sok kimaradt... és sok tennivalóm van, és leéltem a felét biztosan....

erdővidék írta...

Nem, nem szabad utol érje a hajnal az ábrándos éjszakát!

Pamlerva írta...

Utoléri...

erdővidék írta...

Az lehet, de csak akkor ha te is akarod...

Pamlerva írta...

Tudod milyen érzés az ,amikor ujjaid közül kifolyik a fény?

erdővidék írta...

Igen azt hiszem már tapasztaltam... de egy megfelelő pillanatban amikor azt láttam, hogy az éjszaka már annyira utolérte a hajnalt, hogy a hajnal pírja már nem a nappalokat hozta meg rájöttem, hogy nem megfelelően adagoltam a színezőbe a világos festéket... s nyár végére már gondom volt rá, hogy az összes lycíum szára elpusztuljon a kertből és tavaszra már az én kertembe kelt ki a saláta. Néha itt-ott gyökérről még kikelt a lycíum, de már nem nyomta el a haszon növényt.