2008. március 30., vasárnap

Kereszt-Úton


Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?
Reszketni, remegni az Olajfa-kertben...?
Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel...?
Szemben a Halállal, szemben a közönnyel...?
Szent Gály Kata:Keresztúton

Esztelenül szerettem,
ahogy te szerettél,
amikor velem voltál.
Reszkettem, amikor
az együttlét tavasza
Veled hagyott a bűnnel
magamba temetve a Halált.
Most térdre komorodva
vágyom a nappalt,
akkor is, ha Véled félek,
ha arcod nézem.
Amikor búcsúzni készülök,
Benned ezer sebet érzek,
s én fájón vérzek,
tűröm érted a keresztet,
hogy eljuthassak a túlsó partig:
Odaát…

2008.03.30.



)

7 megjegyzés:

s@só írta...

Nagyon muszáj volt beleolvasnom, és nagyon sokba beleolvastam. Ezek gyönyörűségek, nagyon.

PHAEDRA írta...

Kedves s@só...
Köszönöm megtisztelő soraidat.Néha csak annyit szeretnék ,hogy fényt juttassak a sötétség közelébe .
Üdv. Phaedra

s@só írta...

Igen!
Valami ilyesmit sikerült elérned nálam, kell ez az "idegenfény" néha, nekem.
Az a Quimby dal... jó, hogy szereted, de ezt én tudtam, mert elolvastalak.
Ugye nem gond, ha felveszlek kedvenc blogszerzőim közé?
üdv:s@só

PHAEDRA írta...

Megtisztelsz vele.
Üdv. (ph)

s@só írta...

A kereszt - úton amikor eltévedtem.
Nem tudtam csak gondoltam,
arra kell - továbbmenjek,
de újra csak eltévedtem.
Vissza már nem fordultam,
mert büszkeségem nem engedte.
Huszonkét napig csak az utamat róttam s a jót kerestem,
aztán egy szép hajnalt követően,
rámnézett a reggel.
S köszöntött az a kereszt,
mely ott állt akkor is...
Mögötte volt egy kisebb,
rajta a nyíl, nem arra,
hanem erre...
akkor csak álltam ott,
s talán rájöttem,
mi van a titokban, mélyen.
A lényeg...ami mellett elmentem.

vitya írta...

Szép!

PHAEDRA írta...

Köszönöm .
(ph)