Festett álmok

Csend-
csendben szól valaki,
szemében halkan villan a szó.
Álmodik talán,
a megfoghatatlanság árján
rohan feléje az álom.

Csak halkan szól,
szeret szólni.

Nem kiált,
önön magát keresi
és osztja végtelen keresésben
festett álmait.

Színes kacagó életet
varázsol szeme tükrébe.
Csak halkan szól
felöleli a körülhallgatást.
................................
Halkan szól,
ajka suttogó táncot jár,
szeret szólni.

Fölpattant szavakkal
remél
kapaszkodó szavaival esd,
harmathajnalt álmodik.
Csak halkan szól,
csak csendben.

Szeret beszélgetni ,
szeretek beszélgetni,
néha…néha
megáll a szó a levegőben.

Megálmodott álmok,
  szél-kergettehangok
rést hagynak az éjben,
éjben ,
éjszakában-
közeleg a reggel,
sodródik a magány
magába kapaszkodik,
de ez már fáj.

Szeret beszélgetni,
szeretek beszélgetni.

Csak halkan szólal,
  hold-festette rögön
tehetetlen szavak,
telhetetlen sejtelmek,
vad viharként lesnek,
csitítják a csendet,
titkot bocsátanak rá
titokcsendet…