2008. március 14., péntek

Csend


Akinek füle van a hallásra, az hallja lelke hullámveréseit, saját belső hangját, saját szívnótáját, vére lüktetését, teste jajongásait.
Érti és hallja a csendet, pihentető neszezését, andalító rezzentét. Aki érti a csendet, az harmóniában van a Mindenséggel, még akkor is, amikor néma a csend, mert érti a néma jelt, ért a feléje kinyújtott kéz remegéséből, az ölelésből, a simogatásból, a csókból, a mosolyból.
Aki ért a csendből, annak helyén van a szíve…
(ph)

Nincsenek megjegyzések: