Reggel
Hajnal fele, mikor leszállt a köd,
bennem volt a vágy és a Vagy,
egész lelkem szólt egy dalban,
rózsaszín fátylat vont a pirkadat.
Szelíd lüktetése volt a fénynek,
s mozdulata végtelen.
Gyémántfényt játszott az öröm,
magasba tört a képzelet,
ketten jártunk fehér szabadságban
szemünk volt az időtlen emlékezet.
Belekócolódtam reggeledbe,
álmából kiszakítva a Napot,
belecsüngtem kioldozott batyudba,
s körülcsavart a nemvárt ölelés.
Gyönyörűen kezdődött a holnap,
szabadon, mint egy
hosszan kitartott magas fuvolahang…
2008.02.18.
Forró Hajnalka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése