Ég, tenger
Ég és tenger
között fehérre festi a vásznat a köd, a hullámlépcsőn érkező pirkadat gátat vet
az éjjeli sötétnek. Felhők kapuját becsukja az elalvó csillagok árja…
Halkan suttog az álmos éjszaka, hangja a gyűrt légen
tovaszáll. A megszelídült pillanat, bíbor fodrot fon hangomra,
hangodra...hallom mosolyod…Tenyeredben pihen most már minden könnyem.
Jó így fölébredni ég és tenger között…
3 megjegyzés:
...ezt én ismerem, benne voltam a nem ég és föld, hanem az ég s tenger közt, csodálatos mosoly ez...
Amikor elkaptam ezt a pillanatot tényleg azt hittem ,hogy megáll a Föld ...és azt az érzést nem lehet megismételni...
Talán...
...soha többé nem is tudod, és talán nem is kell megismételni, mert itt van leképezve és leírva... jó így valóban, mert ez a Tiéd..
Megjegyzés küldése