2008. február 24., vasárnap

Ég és tenger






Ég, tenger


    Ég és tenger között fehérre festi a vásznat a köd, a hullámlépcsőn érkező pirkadat gátat vet az éjjeli sötétnek. Felhők kapuját becsukja az elalvó csillagok árja…
Halkan suttog az álmos éjszaka, hangja a gyűrt légen tovaszáll. A megszelídült pillanat, bíbor fodrot fon hangomra, hangodra...hallom mosolyod…Tenyeredben pihen most már minden könnyem.
 Jó így fölébredni ég és tenger között…


/Forró Hajnalka/

3 megjegyzés:

s@só írta...

...ezt én ismerem, benne voltam a nem ég és föld, hanem az ég s tenger közt, csodálatos mosoly ez...

Pamlerva írta...

Amikor elkaptam ezt a pillanatot tényleg azt hittem ,hogy megáll a Föld ...és azt az érzést nem lehet megismételni...
Talán...

s@só írta...

...soha többé nem is tudod, és talán nem is kell megismételni, mert itt van leképezve és leírva... jó így valóban, mert ez a Tiéd..