Álom és valóság
Néha álmomban álldogálok a parton,
mozdulatlanul, állhatatosan, mint a kő, le nem veszem szemem a messzeségről, a
roppant víz tajtékot csap körülöttem, s én fülemhez szorítom a vízből kiemelt
kagylót… hallom, hogy ott bent dobog egy szív, süvít a tenger hangja.
Néha az emlékek partján is így
állok… nézem az életem… talán visszavárom azt, aki elment…
Tudom,
hogy egyszer majd engem is elbűvöl vagy felszippant ez a világ minden
gondolatommal együtt. Ha a víz egyre hidegebb lesz, egyre kevesebbet látok majd
a messzeségből, közelebb húzódnak a fák. Ezek csak ilyen kései gondolatok…
Visszafordíthatatlanul
alkonyodik, de tudom, hogy pár óra múlva rám talál a pirkadat és csodálkozni
fog a visszapillantó Hold sarlóján majd búcsút se intve illan...
/Forró Hajnalka/
2 megjegyzés:
Nagyon szomorúnak tűnsz kicsi Phaedra.Tetszik az oldal.Örülök hogy általa jobban megismerhetlek.
Örvendek ,hogy olvasod a blogomat.Szeretettel várlak mindig.
Megjegyzés küldése