Hiányom
Leszállt szótlanul az est
amikor némán búcsúztál,
csend üvöltött a város fölött,
lelket cibált az ordító fájdalom.
Testembe ivódott magányom
mély nyomokat festett szívemben...
Most árnyék szalad végig a falon,
fénybe fest a Hold egy szobát,
körülöttem gyűrűdzik a csend,
s én érzem ölelésed hiányát...
amikor némán búcsúztál,
csend üvöltött a város fölött,
lelket cibált az ordító fájdalom.
Testembe ivódott magányom
mély nyomokat festett szívemben...
Most árnyék szalad végig a falon,
fénybe fest a Hold egy szobát,
körülöttem gyűrűdzik a csend,
s én érzem ölelésed hiányát...
2007.09.15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése