Anatole France:THAISZ

Egy szentéletű szerzetes és egy örömlány életútja sok tanulsággal. Ki Thaiszban, az örömlányban, ki Paphnutiusban, a szentéletű szerzetesben ismer magára. A regény nem mentes a meglepetésektől, és a fordulatoktól.(MEK)

"- Thaisz! - ismételte a szerzetes.
Thaisz felemelte fejét; könnyű lehelet szállt ki fehér ajkai közül:
- Te vagy az, atyám?... Emlékszel még a forrásvízre és a datolyákra, amelyeket szedtünk?... Aznap születtem a szeretetre, atyám... az életre...Elhallgatott, és elejtette fejét.
A halál már fölötte lebegett, és homlokát a halálküzdelem verítéke koronázta. Egy vadgalamb megtörte a fenséges csendet, és panaszos hangját hallatta. Majd a szerzetes zokogása össze­vegyült a szüzek zsoltáraival:
- Mosd le rólam a szennyet, és tisztíts meg vétkeimtől. Mert ismerem méltatlanságomat, és vétkem minduntalan ellenem támad.
Thaisz hirtelen felemelkedett ágyán. Ibolyaszín szeme tágra nyílt; és távolba néző tekintettel, karját a messze dombok felé tárva, tiszta és üde hangon így szólt:
- Íme, az örök hajnal rózsái!
Szeme ragyogott; enyhe pír színezte halántékát. Újraéledt, szebben és kedvesebben, mint valaha. Paphnutius letérdelt, és fekete karjába zárta:
- Ne halj meg - kiáltotta idegen hangon, amelyet maga sem ismert meg. - Szeretlek, ne halj meg! Hallgass rám, Thaiszom. Megcsaltalak, szerencsétlen bolond voltam. Isten, a menny, az mind semmi. Nincs más valóság, mint a földi élet, és az élők szerelme. Szeretlek! Ne halj meg; lehetetlenség; sokkal drágább vagy annál. Jöjj, jöjj velem. Meneküljünk; elviszlek messzire karomban. Jöjj, szeressük egymást. Hallgass hát rám, szerelmem, és mondd azt „Élni fogok, élni akarok.” Thaisz, Thaisz, kelj fel!
Thaisz nem hallotta e szavakat. Szembogara a végtelenségbe nézett.
Ezt mormolta:
- Az ég megnyílik. Látom az angyalokat, a prófétákat, a szenteket... közöttük van a jóságos Theodorosz, keze virággal tele; mosolyog rám, és hív... Két szeráf jön felém. Közelednek... milyen szépek!... Látom Istent.
Boldog sóhajtást hallatott, és feje erőtlenül hanyatlott vissza a párnára. Thaisz meghalt. Paphnutius kétségbeesetten átölelte, és marcangolta vágyában, dühében és szerelmében."