2013. február 24., vasárnap

...kibéleljem véle


Ugye tudod?

Felépíthetem elnyűtt percekből a mát,
s felitathatom utolsó cseppig
tegnapjaim maradékait,
magamba téphetek
minden száraz emléklevelet,
hogy kibéleljem véle
ütött–kopott lelkemet,
de, ha igaztalan ír vegyül
gyolcsba tekert sebeimre,
lehullik rólam a rám sápadt idő,
s rongy fecnivel takarom be mindazt,
amit az élet napjaimból sző.

2013.02.24. 

4 megjegyzés:

  1. Szia! Gyönyörű szépek a verseid és a blogod is nagyon jó, gratula! :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen kedves Lina:)

    VálaszTörlés
  3. Gratulálok verseidhez,nagyon szépek...

    VálaszTörlés
  4. Kedves Bandi,
    Köszönöm megtisztelő véleményed.
    Üdvözöllek:Hajnalka

    VálaszTörlés