Kint felejtett szavak
Telesírtad álmaiddal lelkem,
s úgy ébredtél naponta velem,
mint, önzetlen szerelem,
mely ajkamon telepszik,
reszkető örökhitű tekinteted alatt.
................................................
................................................
Világtól menekülő bolyongó lelkem,
értünk szóló imáit mormolja,míg
együttreményünk fáradtan
kapaszkodik a tegnapokba.
Korhol a szó, megroppan az idő,
vállamra ejti terhét,
bár egyszerre dobban szívünk,
érzem,hogy Téged jobban
kellene szeretni...
2010.08.02.
2010.08.02.
Míg „együttreményed” kapaszkodik valamibe is, addig minden tépelődés múlékony heg jelened festetlen, tiszta arcán, Drága Hajnalka…
VálaszTörlésNéha egy egy érzés megélése átcsúszik egy másik végletbe:amikor a féltés ugyanannyit húz,mint a megélt tartalom.Ilyenkor a vívódás térül,fordul,azt hisszük,hogy előre halad,de egy helyben topog.De létezik.Ilyenkor lelkem mélyén egy aprócska mondat születik:-Bárcsak eltévedne!
VálaszTörlésAz együttreménynek muszáj a tegnapokból táplálkoznia...
Drága Daniela!De jó,hogy meglátogattál.
Nagyon finom lágy szavak...talán a MOST-pillanatával kellenne élnünk...
VálaszTörlésSzeretem lágyságát verseidnek...
Kedves Erika!
VálaszTörlésNéha mélázik a lélek...hagyom.Néha túlárad, máskor elcsitul, de tisztán lát.
Köszönöm a kedves szavakat.
köszönöm ezt a verset!!!!!gyönyörűen szavakba öntötted a szívemet:Világtól menekülő bolyongó lelkem,
VálaszTörlésértünk szóló imáit mormolja.....
szeretettel......
Nagyon köszönöm ezeket a szavakat...én is boldog vagyok olyankor,amikor újra kinyílik a lélek.
VálaszTörlés