Ahol az Idő mindent megold

Hang és Idő

Hangod tört fehér álmaim fölött,

Úgy játszotta meg a messzeséget,

Mint egy vágydal, mi belénk költözött,

Nem sejtvén azt, hogy a hiány éghet.

Látod, az égből kigörnyedt idő

Nem halaszt hiányt, nyugton lepereg

S ő egymaga maradhat őrködő

Szívkapun, ha az élet megremeg.

Lét-utam évgyűrűket kanyarog,

Két szemedbe alkonyitja fényét,

Nem hamvaszt el perceket, elforog.

Szavaim szántása lészen a tét,
Ha múltam átlépi a ködkaput:

Ott meglelem a nyomtalan sarut.

2009.01.18.