Ugye tudod?
Felépíthetem elnyűtt percekből a
mát,
s felitathatom utolsó cseppig
tegnapjaim maradékait,
magamba téphetek
minden száraz emléklevelet,
hogy kibéleljem véle
ütött–kopott lelkemet,
de, ha igaztalan ír vegyül
gyolcsba tekert sebeimre,
lehullik rólam a rám sápadt idő,
s rongy fecnivel takarom be
mindazt,
amit az élet napjaimból sző.
2013.02.24.
2013.02.24.
4 megjegyzés:
Szia! Gyönyörű szépek a verseid és a blogod is nagyon jó, gratula! :)
Köszönöm szépen kedves Lina:)
Gratulálok verseidhez,nagyon szépek...
Kedves Bandi,
Köszönöm megtisztelő véleményed.
Üdvözöllek:Hajnalka
Megjegyzés küldése