2012. november 14., szerda

...jövőt sző az értelem



Rögök között

Rozsdás kövek között
nyomul a folyondár,
madár árnynak nyomát,
félve keresi,
csendbe tiprott
talpak súlyán sző
 jövőt az értelem,
léptek foszlányát kötözi.
Minden összevarratlan száltól,
ráncossá válnak az álmok útjai
és szótlanul fájják időbe,
a hirtelen itt hagyott percek
sorvadt csontjait.

2012.11.14.

4 megjegyzés:

Mammka írta...

Az a baj,hogy én nem mindig tudom szavakba önteni még a versed nyomán hagyott gondolataimat sem.....De itt voltam..)

Pamlerva írta...

Kedves Mónika,
Jelenléted minden leírt szónál is többet ér.
Szeretettel ölellek,
Hajnalka

kristina feles írta...

Jó képek Hajni!!Megfogott a versed!
Köszönöm a látogatásod nálam,örültem nagyon!Kristina

Pamlerva írta...

Szeretek fényképezni kedves Krisztina...
Boldogan látlak:)