2012. november 4., vasárnap

Gyöngéden kísérte útjára...



Útravaló

Úgy jött felé, hogy nem zavarta létét,
pillekönnyű léptekkel állt mellé,
átölelte, mint kisdedét az anyja
és útjára igaz szívvel engedé .
Betlehemmel öltöztette lelkét,
batyujába kötözte kenyerét,
felhő cseppjeit is mellé övezte,
hogy fölötte tiszta maradjon az ég.

Gyöngéden kísérte útjára,
akár érzelmet az elvont gondolat,
s úgy melegítette életét,
mint lélegzetben föltámadt madarat,
mely gyógyultan röpült tenyeréből  tova.
Belétemette szívét, mint szegény nincstelen,
de tudta,hogy könnyeit már
soha nem issza föl a végtelen…




2012.11.04.

2 megjegyzés:

Monika írta...

Csodaszép a lelked!!!!!: "úgy melegítette életét,
mint lélegzetben föltámadt madarat,
mely gyógyultan röpült tenyeréből tova."--köszönöm!

Pamlerva írta...

Drága Mónika,
Köszönöm kedves szavaidat.
Szeretettel ölellek,
Hajnalka