Tavaszi csendben
Lopakodva indul a Csend,
alkonyi órán ez csepp-fuvalom,
emlékvétlen pillanatok talpa,
ösvényt kutat, nesze átmotoz.
Mozdulatában tétova emlék,
lilában játssza a tavaszt,
ágak közé sodort álom-nyom,
mélyölelést fakaszt.
Az Idő csak terpeszkedik,
a Végtelen nagy asztalán,
átvergődi magát a tomboló csenden,
mozdulata már nem idegen.
Még egy lépést tesz...aztán megáll,
útját megfesti az emlékezet,
kopott vászonba tekeredve eloldalog
mint éveimből a ma született holnapok.
2011.05.08.
2 megjegyzés:
Virágok nyílnak
lila és sárga illat
dalol szíveken
M
Örök illat,
áthat, csak áthat,
nem árthat
a reggel harmatának,
kék, fehér, lila
pillangószárnynak...
Megjegyzés küldése