2011. január 7., péntek

Ismét ...


Közelít

Ha tudnám,
hogy könnyekkel
sírsz,
arcomat tartanám feléd,
s hagynám, hogy
lágyan öntözd
mélyülő barázdáim-
kérnélek, emelj föl
szemedig,
egészen közel,
hogy érezhessem
hajdani álmodat,
melyet ellopott az idő.

Ha közel lennék hozzád,
belé simulnék szemgödreidbe,
hogy senki ne lássa
könnyeidet…

 2011.01.07.





7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Könnyező szemek
gyémántokként csillanó
álmok tükrei

M

Pamlerva írta...

Csendszavak...egy pillanatra megállítanak és megvárják,amig az árnyékok eltáncolnak elõtted...csak egy pillanatig...

Csakis megköszönni tudom hajkudat kedves M!

Kristály írta...

"Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet."

Sziszilárd írta...

Minden idők legszebb verse.

Köszönet érte, Drága!

Taki

Pamlerva írta...

Kedves Kristály,
Az ilyen gondolatok ez élethez való segítséget adják...
Ezért...őrizem a szemét...

Monika írta...

lelkemig ért...köszönöm!

Pamlerva írta...

Őrizném..de könnyesek...