2010. december 31., péntek

...szememtől szemedig


Ki megosztja velem…

Gyertyát gyújtok,
hogy lábnyomom
ne igya magába
sáros  magányom,
s ne nőjön rám a világ,
ha elhalványulna
cigarettnyi fényem,
melyet árnyékod palástol.

Most mezítelenül él
belémfelédnyi álmom,
de szememtől szemedig
 nyitja világunk ajtaját
hol nincsen rács,
csak életünk élete,
mely ránk tisztul,ha
egymásra nézünk,mert
Isten előtt magunk vagyunk,
és mi ketten,
egymás nyomában járunk…


2010.12. 28.



4 megjegyzés:

csutkailda írta...

Hajnalka, te készítetted a csodás csuhés alkotást?

Csupa szépet, csupa jót kívánok az új esztendőben!!!!!!!!!!!!!!
Mosollyal:Ilda

Névtelen írta...

Magányos lábnyom
jelentését ismerve
boldogan látjuk

M

PHAEDRA írta...

Drága Ilda,
Megköszönve barátságodat,Boldog Új Esztendőt kívánva szeretettel ölellek.
Nem én készítettem ezt a szép alkotást(nagy sajnálatomra),én csak lefotóztam.

PHAEDRA írta...

A szív dallama,
szabadon szárnyal-
de ma
minden dallam földre hullott
s ott kivérzett...