2010. december 19., vasárnap

...fény alakod


Délutánban

Csak álltam
a  pillanat
meghitt csendjében,
s velem született jelenem
hűségével együtt
indultam el
a mozduló időben.
Eltemetettnek
hitt szavaim,
visszhangba oldották
mélybe nyújtózó
gondolatom,
s csillogó cseppjei,
megtelepedtek arcomon,
mint ablakon
beköszönő
fény alakod…

2010.12.19.

8 megjegyzés:

Éva írta...

De szép vers! A kép is.

Shushanna írta...

szép hangulat...

Karesz írta...

Olvaslak és elmélázok én is "eltemetettnek hit szavaidon", hogy ezúttal egy kissé hosszúra sikeredett ez az utóbbi "csend pillanat"! :-)
Jó, hogy itt vagy újra!

PHAEDRA írta...

Kedves Éva:)
Köszönöm,boldoggá tesz,hogy itt vagy...

PHAEDRA írta...

...csak megcsillant egy fénysugár az ablakon.
Köszönöm kedves Shushana,értő figyelmedet!

PHAEDRA írta...

Kedves Karesz,
Köszönöm szavaidat és látogatásodat.

Névtelen írta...

Ablakra tapadt
Csilingelő kristályok
Dallamot zengnek.

M

PHAEDRA írta...

Lélegzettel fest
a párás ablak, rajzát
feldarabolja.

Egyenletesen élesednek az ábrák...
Kedves M, köszönöm a szép haikut.