2010. szeptember 24., péntek

Ajándék


 Imát csöndül
Törékeny ég alatt
vízcseppet simogat
a természet fényhajtása,
s míg imát csöndít a viruló
harangvirág,
Pipacsmezőbe hamvadó
hullámölelésed
időtlenséget rabolva,
bíborpalást vöröset ragyog.
Langyos szélbe csomagolt
virágillatod
ékszert fon gyűrűsujjamra.

 /megjelent a Verselő Antológia 2008-ban/

 Szívből köszönöm Rapsodie-nak a gyönyörű videót és a hangos verset.




8 megjegyzés:

Névtelen írta...

Virágillatok
életünk boldogjai
szabadon szállnak...

M

Pamlerva írta...

Szél hozta azt a pillanatot...nem visel semmit...hagyjuk meztelenül szállni...

Vörös liliom írta...

Aki érti a szavakat választhat, zsonglőrködhet pusztán a látványért vagy a tapsért, használhatja fegyvernek, hogy megvédje magát, árthat is velük, de mindközül a legüdvösebb, ha a tehetségét gyógyításra használja az, akinek megadatott. Reményt éreztem, míg olvastalak (most mindegy mi iránt)!
Köszönöm, Kedves Hajnalka!

Pamlerva írta...

Ha a nap minden percében képesek vagyunk meglelni magunkban azt az erőt,amely tisztává mossa lelkünket, akkor képesek vagyunk puszta létezésünk által akaratlanul is pozitívan befolyásolni környezetünket.
Drága Daniela!
Te tudod és érted,hogy mi csak akkor tudunk nyugodtan élni,ha szavaink gyógyírnek születnek.
Köszönöm,hogy megosztottad gondolataidat.

Éva írta...

Látod, Pheadra, itt vagyok, mert jó nálad!

Pamlerva írta...

Kedves Éva:)
Boldog vagyok, amikor itt vagy,mert magaddal hozod a nap melegét...

Lívia írta...

Ez gyönyörű! Köszönöm.

Pamlerva írta...

Kedves Sofia!
Őszinte szívvel írtam, ugyanígy fogadták...
Boldog vagyok,hogy olvastad.