Imát csöndül
Törékeny ég alatt
vízcseppet simogat
a természet fényhajtása,
s míg imát csöndít a viruló
harangvirág,
Pipacsmezőbe hamvadó
hullámölelésed
időtlenséget rabolva,
bíborpalást vöröset ragyog.
Langyos szélbe csomagolt
virágillatod
ékszert fon gyűrűsujjamra.
vízcseppet simogat
a természet fényhajtása,
s míg imát csöndít a viruló
harangvirág,
Pipacsmezőbe hamvadó
hullámölelésed
időtlenséget rabolva,
bíborpalást vöröset ragyog.
Langyos szélbe csomagolt
virágillatod
ékszert fon gyűrűsujjamra.
/megjelent a Verselő Antológia 2008-ban/
Szívből köszönöm Rapsodie-nak a gyönyörű videót és a hangos verset.
8 megjegyzés:
Virágillatok
életünk boldogjai
szabadon szállnak...
M
Szél hozta azt a pillanatot...nem visel semmit...hagyjuk meztelenül szállni...
Aki érti a szavakat választhat, zsonglőrködhet pusztán a látványért vagy a tapsért, használhatja fegyvernek, hogy megvédje magát, árthat is velük, de mindközül a legüdvösebb, ha a tehetségét gyógyításra használja az, akinek megadatott. Reményt éreztem, míg olvastalak (most mindegy mi iránt)!
Köszönöm, Kedves Hajnalka!
Ha a nap minden percében képesek vagyunk meglelni magunkban azt az erőt,amely tisztává mossa lelkünket, akkor képesek vagyunk puszta létezésünk által akaratlanul is pozitívan befolyásolni környezetünket.
Drága Daniela!
Te tudod és érted,hogy mi csak akkor tudunk nyugodtan élni,ha szavaink gyógyírnek születnek.
Köszönöm,hogy megosztottad gondolataidat.
Látod, Pheadra, itt vagyok, mert jó nálad!
Kedves Éva:)
Boldog vagyok, amikor itt vagy,mert magaddal hozod a nap melegét...
Ez gyönyörű! Köszönöm.
Kedves Sofia!
Őszinte szívvel írtam, ugyanígy fogadták...
Boldog vagyok,hogy olvastad.
Megjegyzés küldése