2010. augusztus 30., hétfő

egyetlen lassú lélegzet...



övé

ujjbegyemen
lélegzetet vesz
a sóhaj

maradj hát

 a pillanat
eldönti majd Sorsod
magaddal kell hordanod

meg akarlak tanulni





6 megjegyzés:

Málna írta...

szeretemvers!

Finom...gyengéd...akarás!...

Pamlerva írta...

Pár szóval is elmondható...
Drága Erika,köszönöm szavaidat.

Névtelen írta...

Tanuld a Csendet -
határtalan a hatalma...

M

Pamlerva írta...

Hogy létezhetnék,ha ezt nem tudnám...?

Vörös liliom írta...

Olykor szeretnék megbizonyosodni arról, hogy életünk legértékesebb pillanatai nem suhannak el, akár egy csalfa mámor, Drága Hajnalka... szeretnénk megérinteni, ha csak egy másodpercig is, érezni szeretnénk lüktetésüket...

Csodaszép lélekemelő estét töltöttem ma este Nálad! Köszönöm és szeretettel ölellek: Daniela

Pamlerva írta...

Minket a lélek tett gondolkodóvá és néha úgy érzem,hogy Ö lehet a felelős azért,hogy megérdemeltté tegye számunkra a "pillanat csodáját",megélését...a többi sorsunkra van bízva...vagy ránk...
Drága Daniela, köszönöm megtisztelő jelenléted.