2010. augusztus 22., vasárnap

...átlátszót ásít



Ma este

Megpihenek
a sarki lámpások
fényében,
s zajtalan
leheletfonások
kapaszkodó indáiba
takaródzva várom meg
a piszmogó reggelt.


Bennem koslat
csended által horgolt
vézna álmom,
átlátszót ásít,
míg megnyugodva,
ajkad szögletére
piciny mosolyt
csábít…

2010.08.21.


4 megjegyzés:

Málna írta...

Fájdalmat érzek ebben a szép versben...

PHAEDRA írta...

Kedves Málna!
Gondolatot gondolatra halmoz a sűrűsödő alkony és néha hajlamossá tesz,hogy megállítson az utcasarkon.Néha megengedem,hogy belémlessen a napi fáradság,de tenyeremből ellenzőt tartok,mint nappal és holdúton továbbindulok...tudom,hogy mindig vár egy következő nap.
Erika...köszönöm,hogy itt voltál.
Szeretettel:Hajnalka

Névtelen írta...

Pislákoló csendremények,
halkan kopogó léptek,
végül mind-mind
hazatérnek,
s lassan kihúnynak
az éjszakai fények...

M

PHAEDRA írta...

...lassan kihunynak
az éjszakai fények,
s elmélkedés közben
karjába vett álmod,
rám simítja árnyát.
Eggyé forr a felleg-árnyék,
de fordul a Hold-kerék...

Kedves M!
Örvendek,hogy ismét olvashatom verseidet.
Szeretettel:Hajnalka