2010. július 7., szerda

Lila fahéjillatot hordoz a szél...

-->

Szerényen

Érzed?
Lila fahéjillatot
hordoz a szél,
s míg perceinkre
ráfonja magát
a rejtett pirkadat,
lágy hangod bennem kopogtat.
Szívembe csurgatja mézét,
ha Téged kér a mozdulat,
és az illanó érintés,
mely játszi’ arcomon,
 selyem hajamon.
Bőrömbe égetett csended
mélyre fájja sóhajod,
s minden érzés
mi gyógyírra talál
megpihen Tebenned.

Lila fahéjillatot
hordoz a szél,
emléke rám tapad-
percnyi csendbe
csavart gondolata
nem vár holnapig,
megsimítja arcodat,
mint ki álmodik...


2010.07.06.



6 megjegyzés:

Lívia írta...

Szép. És a blogod új ruhája is tetszik, Phaedra!

Éva írta...

Milyen szép szinesztézia: lila fahéjillat.
Jó hozzád járni, körbevesz a szépség.

Nyárády Károly írta...

Ez bizony tetszik! Határozottan megfogott valami, de még gondolkodnom kell azon, hogy miben rejlik a varázslatos keverék! A "lila fahéjillat" lenne csak?
Tulajdonképpen már régebben is akartam mondani, illetve írni, hogy rendkívül tetszenek a művészi jelzőid, a játszi könnyedségű szójátékaid. Eredetiek és valahogy átérződik, hogy tiszta forrásból táplálkoznak.
Üdv!

Pamlerva írta...

Kedves Sofia!
Köszönöm:)Nem is olyan rossz dolog világos színekkel festegetni...blogot is.

Pamlerva írta...

Kedves Éva!
Létezik ilyen illat:)Tudom.
A természet meg adja önmagát...éppen csak ki kell mozdulni érte.

Pamlerva írta...

Kedves Karesz!
Köszönöm megtisztelő véleményed.
Üdv.Hajnalka