2010. május 30., vasárnap

...földig leérnek



Szabadon

Források tövén,
kék rügyek remegnek,
s kék homály rejtekében
ősi fák kérge alól,
bódító illatú nedűk
moha bársonyra ömlenek,
földig leérnek…




Csillogás
/haiku/

Fénye ideért,
a tiszta színű hídon,
átnyújtom Néked.



2010.05.30.

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

...és méz és fahéjillat keveredik, és elhalkul a dal...

M

Éva írta...

Hihetetlenül szép és finom képeid vannak.
Na, és a szép, tiszta, egyszerű gondolatok is tetszenek.

PHAEDRA írta...

Kedves Miki!
Mennyire igazad van.Ha a világ tökéletes lenne,akkor nem volna szükség emberi életre.Mégis mennyire tökéletes néhány dolog,ami nem emberi.
Köszönöm megtisztelő véleményed:Hajnalka

PHAEDRA írta...

Kedves Éva!
Én csak egy szemlélődő vagyok élet és képzelet között:)Néha sikerül néhány apróságot meglátnom akárcsak Te.
Örvendek,hogy megmutathatom:néha itt is gyönyörű a táj...

Málna írta...

Mindig elviszel a természet szépségébe...Jó nálad...

Sofia írta...

Gyönyörű bizony, és a képek hűen visszaadják. Jó itt lenni nálad:)

PHAEDRA írta...

Kedves Málna!
Csöppnyi illat, egy csokor virág, felhősánc...néha ennyi is elég, hogy az ember boldognak érezze magát.
De jó,hogy itt vagy!

PHAEDRA írta...

Kedves Sofia!
Köszönöm véleményed...néha Tőled tanulok:)
Szeretettel ölellek.