2010. április 11., vasárnap

...papírodra szegelt fércek láttán



Szavak egy Költőnek

Egyszerre lett arcmásod:
vád és valóság,
egy létező teremtés
a tér nélküli végtelenbe,
egy kettősségbe oltott
anyag és szívdobogás,
mit „semmi ágán” redőz a bizonyság.
Fényben sétálsz,
véled együtt dolgozik a
mélység zaja,
olyan világba omlik az értelem,
hol a hang, magát ropja.
Rommal betakart szavaid,
nyelvet adnak a gondolatnak,
s papírodra szegelt fércek láttán,
a világ peremén álmodó párkák,
csendes szívvel bólogatnak.
Benned készül a beszéd,
mi szélbe susogja léptedet,
már tudom:
Neked nem-Nekik lesz nehéz
visszájára fordítani a végtelent.

Válaszolnál. Kimondod önmagadban,
Én… hallgatnék,
de főt hajtok egymagamban…

2010.04.11.


6 megjegyzés:

Martha írta...

Gyönyörű költemények és 'megörökített' pillanatok nagyon tetszenek blogjaid. Gratulálok!!

s@só írta...

Ez nagyon szép!

Pamlerva írta...

Kedves Martha!
Köszönöm megtisztelő véleményed.Nagyon örvendek látogatásodnak.
Szeretettel:Hajnalka

Pamlerva írta...

Kedves Sasó!
Köszönöm, hogy olvastál.
Üdv.Hajnalka

lu írta...

Nagyon szép,előtte főt hajtok,,,,
lu

Pamlerva írta...

Drága Lu!
Nagyon örvednek,hogy itt vagy...köszönöm kedves véleményed...és sok más egyebet.
Szeretettel:Phaedra