2010. április 9., péntek

...ki-be ugrálnak a szavak



Néhanap

Ég és Föld közé rekedt Idő,
úgy ismétli önmagát,
mint tenger fodrán a hullám,
ha mélykékül tanul.
Lásd, ilyenkor
ki-be ugrálnak a szavak,
s a belőlem kilépett Világ,
ámulva hiányt integet.
Halkan, mint légsodra a szélnek,
a szavak hozzám így beszélnek,
s mint gyémántnak a véső karca,
úgy lesz a gondolat
világom világa.

(A Néhanap című versem megjelent a Verselő Antológia 2010-ben)



2010.04.08.


4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Néhanapokon
Sötétre vált egy csillag
Fénye elbúvik


M

PHAEDRA írta...

Kedves M!
Az ember,ha képes vigyázni arra a kis szigetre,amelyet az Ég elkért a Földtől,akkor a fénytelen gondolat is képes megszelídülni.Jelenem lett a múltam és a jövő már elkezdődött...

Létszerepemet
túl sokáig ízleltem
öntudatlanul.

Köszönöm csillaghaikudat.
Szeretettel:Hajnalka

kristina feles írta...

óóó másféle picusok :o) a pihések édesebbek, de ok ez a zöldes is elmegy :o) a versed viszont nagyoon tetszik Hajni ismét :o)

Meglepetésed érkezett, megfogtam, csak át kell venned :o)

Kristina

PHAEDRA írta...

Kedves Krisztina:)
Cicusinvázió...valamivel muszáj idecsalogatnom a fényt:)

Köszönöm a meglepit,nagyon kedves vagy és örvendek Neked.