2010. március 21., vasárnap

...szemedben tavasz nevetése




Tavaszi románc

Dermedt földről lehullt zár,
kalodába küldte a tél nyomát,
s föld illata szelíden simogatja
a fáradt vándor haját…
Megremeg a játszi lég,
ablakomon madárcsőr koppan,
tudom, hogy lent a völgyben,
Te jössz felém titokban.
Kezedben vándorbot,
szemedben tavasz nevetése,
melléd szegődött égi titkod
magaddal hordozod.
Borzongó kéjjel összesúg
minden kis sziromkehely
s a jöttödre születő kis virág,
lenge románcillatot lehel.
Madárdal hímez, megtöri csendet,
víg a tavaszi lég: szerelmes.
Csábít e dallam, kottája kellem,
magányt űzve szívekből,
égi magasból jő elő.
Tavaszi szellő csókja,
nem lehet álmodozás,
mert életre lobbantja azt,
amit elvitt a hervadás.

Lent a völgyben,
hozzám sietsz titokban,
én meg várlak,
még mindig várlak,
hogy átölelhess lágyan,
nyugtatóan…

2010.03.21.





4 megjegyzés:

Névtelen írta...

A völgy titkában
álomba ringat párnád
valaki vár rád


M

Pamlerva írta...

...és egy arc ismeretlenül tekint ma rám.

Névtelen írta...

óó picusok :o) szép a versed Hajni :o)

Kristina

Pamlerva írta...

Krisztina:)
Köszönöm.Bizony...bizony...ezek cicusok:)