2010. március 4., csütörtök

...előre köszönhessen Neked az árnyék


Lelkek kérése

Ne légy Júdásom,
kit elkoboz az árnyék,
s kinek a bűn,
csak színjáték.
Légy hangtalan,
de üvöltő Társam,
ki nyomomba lép,
s a süppedő homokban,
rátalál megszilárdult
dalfoszlányaimra.
Nézd-
egy síró ecsetvonással,
loptam el kölcsönadott
mozdulatod nyomát,
hogy a sziklák között
elhaladó piciny ösvény,
talpkoptatta kövén,
előre köszönhessen
Neked az árnyék...




4 megjegyzés:

Monika írta...

"....egy síró ecsetvonással,
loptam el kölcsönadott
mozdulatod nyomát,..."---nagyon megfogott a versed...Köszönöm!

Pamlerva írta...

Kedves Mónika!
Az érzéseket néha megmagyarázzuk még akkor is, ha erre nincs is szükség.
Sok mindent várunk el tőlük,
de észre kell vennünk,hogy többet kapunk,mint amennyit adhatunk...talán ennek így kell lennie...

Nagyon örvendek,soraidnak.
Szeretettel.Hajnalka

Névtelen írta...

Versed különös csodatakaró,
tört lekeknek álomital,
védelmül
való...

M.

Pamlerva írta...

Már nem védelem,egy aláhulló bálványtakaró.