2010. március 1., hétfő

Márciuska



Kikelet

Újra tavasz van,
nyújtózkodó hóvirág,
szirmát mosdatja.
Múlt illatot álmodott,
senki nem látja rajta. 

2010.03.01.



10 megjegyzés:

Névtelen írta...

Évek múlása
kortalan hóvirágon
nem hagy nyomokat

M

Kristály írta...

Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág,
zúzmarás a fán az ág.

Ám télutón egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.

Pamlerva írta...

...vádoló múltnyomok nélkül,
árnytalanná válva:
könnyű lehet...

Kedves M,
Köszönöm a szép haikut.Egy hóvirág hihetetlen erővel és jelképpel bír.

Hajnalka

Pamlerva írta...

Kedves Judit!
Ilyenkor-tavasszal- egy kicsit jobbakká válhatunk és talán képesek leszünk örvendeni az "élethozta" apróságoknak...
Köszönöm a szép verset.
Szeretettel:Hajnalka

Névtelen írta...

Kedves Phaedra, nagyon kedves ez a bejegyzésed :o) Neked is szép márciust, tavaszt :o)
Kristina

Vaalma írta...

Te lattad rajta :)
szepultel tole:)

Felismerted,
es O is felismerte hogy felismerted.

Ember a viragot
vilagod a vilagat,
vilag a vilagot

Viragvilag:)

Pamlerva írta...

Kedves Krisztina:)
Köszönöm...mi mindig megünnepeljük március elsejét...hiszen nagyon várjuk a tavaszt...

Pamlerva írta...

Virágvilágban minden egyszerű...tudatlan lebegés .
Könnyű lélekkel.Ezt láttam meg rajtuk.Átlátszóak.És meghajolnak.

Névtelen írta...

:o) "martisor"ral :o) én is imádom kitűzni :o)

Pamlerva írta...

Idén ez a karkötő képviselte a martisort.Picit szórakozás,picit játék...de ünnepélyes.