2010. január 10., vasárnap

Itt maradt ...




Téli karok

Irgalmas téli karok
töredezett ága
tétován rakja ránk
életünk feslett súlyát,
megfagyasztva létre csalja,
összegyűri önmagát.
Amott a másik világ
e létnél könnyebb,
kőburkát megrepesztve
önmagában támaszt
lepelnyi árnyékot,majd
 dolgát megoldatlan -

kivirágzik tavasztalan…



5 megjegyzés:

kristina feles írta...

Phu, Hajni, ez a vers nagyon tetszik!! Most latom csak milyen regen jartam Nalad is :o. Tetszenek a "kepeid" megmozgatjak a kepzeletem!

Üdvözöllek,
Kristina

kristina feles írta...

Kedves Hajni, kerlek gyere at hozzam egy picit, var Rad ott valami :o)
Köszi :o)
Kristina

PHAEDRA írta...

Krisztina:)
Picit borongós ez a vers, de végül minden jég felolvad...így vagy úgy:)

Elhozom a díjamat:)megtisztelsz.

Névtelen írta...

De hiszen arrafelé még szánkázni is lehet:)))

M

kristina feles írta...

Szervusz Hajni, epp a borongossaga (is) tetszik ennek a költemenyednek!!
Kristina