2010. január 18., hétfő

Ahol az Idő mindent megold




Hang és Idő

Hangod tört fehér álmaim fölött,
Úgy játszotta meg a messzeséget,
Mint egy vágydal, mi belénk költözött,
Nem sejtvén azt, hogy a hiány éghet.

Látod, az égből kigörnyedt idő
Nem halaszt hiányt, nyugton lepereg
S ő egymaga maradhat őrködő
Szívkapun, ha az élet megremeg.

Lét-utam évgyűrűket kanyarog,
Két szemedbe alkonyitja fényét,
Nem hamvaszt el perceket, elforog.

Szavaim szántása lészen a tét,
Ha múltam átlépi a ködkaput:
Ott meglelem a nyomtalan sarut.

2009.01.18.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

A szépség, mint súlytalan gondolat,
oly könnyedén sétál
a csillagok alatt...

M

Pamlerva írta...

Csak az idő kereke az,
mi súlyokat rak rám,
de tudom,hogy a szépség
nyugodtan álmodik tovább...

Köszönöm a szép véleményt.
Szeretettel:Hajnalka

Vaalma írta...

Lehelet letem lelem lelkedben

Pamlerva írta...

Khanate-