2009. december 13., vasárnap

Hallgatag...







Múltam titka

Árnyékával öregszik a Hold
Szavakba csobban gyűrött varázsa,
Felhőbe feledett est szárnyain
Menedékre lel: már csak álmodik…

Aranyból festi ezüstté köntösét,
Nyújtózkodó fénye még parázslik-
Mennyi szívnek tölti be kedvét,
Ha nászra indult nesze világlik.

Lágy árnyak holdsütötte vágya
Lassú tánccá hódítja titkát,
S két fehérlő árny mozdulatát
Összefonja mindörökre már.

2009.12.13.
                                                                                                                                        


6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Csendes éjszaka
hallgatag sugárséta
súlytalan léptek...

M

Pamlerva írta...

Súlytalan léptek nyomába
bársonyt rajzol a képzelet,
titokban Ő is ott jár,ahol én-
gyönge teher nekem a csend,
kitárt lélekkel lélegzem...

Köszönöm...

Polla írta...

Gyönyörű!

Pamlerva írta...

Kedves Polla!
Nagyon örvendek,hogy itt jártál...

Lívia írta...

Szilveszter éjjelén szinte ugyanilyen fotót csináltam:) Szeretem a blogodat, örülök, hogy rád akadtam..

Pamlerva írta...

Kedves Sofia!
Szilveszter éjszakáján én is megcsodáltam a Kék Holdat:)
Köszönöm szavaidat...most már én is látogatlak.
Szeretettel:Hajnalka