2009. október 27., kedd

Őszbe ölelve


Őszi tó tükrén
Holddal kacérkodtál
Felém jöttödben.


Felém jöttödben
Tükörképed a tóban
Mosolytáncot járt.


Boldog volt álmom,
Amint útra kelt értem
Nesztelen lépted.


Nesztelen lépted
Ártatlan liliomként
Értem hullt porba.


Szelíd reggelen
Napi imám érted szól,
Fénysugár csillan.


Fénysugár csillan
Sors számolta perceken-
Nem cserélem el.



Lelkem melegén
Ma tisztásodra leltem
Őszbe ölellek.


Őszbe ölellek-
Tested mindegyre érzi
Percérintésem.


Minden csönd kevés.
Ami szavakat ágyaz,
Nekem épp elég.


Nekem épp elég,
Ha arcod fölém hajlik-
Észrevétlenül.




9 megjegyzés:

wattacukor írta...

Gyönyörű képek egy gyönyörű vershez :)

Várday Béla írta...

Szép.

PHAEDRA írta...

Nagyon köszönöm a megjegyzéseket.

Névtelen írta...

Különös, szép fotóid, és gyönyörű haikuid egyenként is elismerést érdemelnek...

M

PHAEDRA írta...

Köszönöm.:)

Éosz írta...

VARÁSZLATOS SOROK, VARÁZSLATOS KÉPEK!!!!

PHAEDRA írta...

Ilyenkor szeretem az őszt.Ha festi színeit tudom,hogy hazavár.
Kedves Éosz!Köszönöm.

Kristály írta...

...Hiába. Elszalad a nyár.
Bús ember, megállok a fák alatt.
Elkomolyodik a világ,
Ez többé már nem nyári alkonyat.

Nagyon szépek a képek.

Üdvözlettel:
Judit

PHAEDRA írta...

Kedves Judit!
Bárcsak én is képes lennék lelkemben ilyen csodás képet festeni,mint,amilyent a természet alkot.
Fotóim a Szent Anna tónál és a Mohosnál készültek.

Köszönöm,
Hajnalka