Tudta, hogy nincs megállás, nincs
pihenés,nincs menekvés az emlékek
árnyékában. Nem merte hangosan
kiejteni, félt,hogy meghallják.
De tudta, hogy élni akar és az élet
feledés a megújulásban.
Egy fa alatt ült és a görcsös
mozdulatba révült akácokat nézte
némán, hosszan. Komor volt pillantása,
megtört lélegzetét elnyomta a fa árnyéka.
Felnézett, sajnálta, hogy lent van
és nem tud menekülni.
Mellette volt a félsz, de behunyta
szemét,mert tudta,hogy várják és szeretik.
Hívta a zajtalan felfordulás, egy
megfordított világ, a Te meg Én.
Megrövidített percek suhantak.
Észre sem vette, hogy szólították.
Forró Hajnalka ,2005
4 megjegyzés:
"Keresem a szót, keresem a hangot..."
s akkor egy picinyke falevél meglibbent, és egyenesen az orrára pottyant
Virág
"...tudom, elmondva másképp hat minden."(K.Zs)
Virág...szerinted fölébredt?
Megjegyzés küldése