2008. november 15., szombat

Színek a sírásban(2)


Színek
Színekben élek és vallok,
felszabadítom fordított világom,
tudom:nem kell soha félnem, mert
jeltüzek között hordozom létem.
Ha becsukott szemmel festek önarcképet,
vérző talpam nyomán fakadt színekért,
megkapom a csendet.
Évelődik jelenem és múltam,
arcomról leszereti maszkját
a sugárban feltűnő szabadulás,
a mitikus világzaj hangja,
az örökdallam körtánca.

Magyaráz a jelen,
a zsigerekig futó elme,
az emberidő,
mely megnyugszik az időben.


Sírás
Csendem nem rakható rendekbe-
talán a hang,
a lecseppenő koppanás,
a földre érkező piroslás.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Halkan a könnyekkel -
még meghallják
a csend őrzői...

M

PHAEDRA írta...

Éppen ezt szeretném...hogy meghallják.