2008. november 17., hétfő

Szerelemfűzér

-->

I.
Látogatás

Újra nézem a szemed
Te szegény!
Bocsánatkérés és intelem...
utánam szomjazol.
Még reménykedsz,
holdfényt járó fény,
az éles napsütést kergeti.
Vállamra hajtod fejed.

II.
Csend
Mozdulatlan csend.
Napközben beárvult csokrod,
Emléket nyílik estére.
Fordított ez a világ.
Szerelmem!
Ritka szerencsések vagyunk,
Megosztjuk talmi titkainkat,
Aztán hallgatunk, hallgatunk.

III.
Fájdalom
Sírtam akkor éjjel,
Féltettem álmom pedig,
Kétségbe esve vágytam rád.
A múlt merőben más.
Jelenben élek,
Mint elveszett szepegő kisgyerek
Menedékért esengek,
Téged kereslek bűnös vétkem,
Féltem álmom, vigyázom,
Magamba kapaszkodom és fázom.

IV.
hívsz
hívsz engem
és én szaladok
kölyök válladon pihenek
vágyat erősítek mint összekötözött
emlékkövedbe vésett arcomat
bőröd rejtekébe vonszolom
vidd magaddal hangom
veled lélegzem a mát
karjaidban ébredek és alszom el
remegő ujjperceim csókjaidat gyűjtik
felkelt a már a nap
csillogó szemeidben
huncut táncot jár a fény
valahol a Tükrön túl
ott vagyok Én

V.
Szerelem
Egymásra rajongtuk a szerelmet-
Minden szavunk egy néma költemény.
Együtt karcolódunk féltett darabokban,
A tükör megolvadt szavaink alatt,
Tökéletesek vagyunk így egymás mellett-
Te meg Én...


2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ha a Nyár szépséget koldul
a virágos réttől,
hát én Hozzád küldöm,
csendedből mindent
megtanul

Virág.

Pamlerva írta...

Kedves Virág...
Egy régebbi sorozat átírt formája a versnek.
Örvendek,hogy hozzám küldöd tanulni azt a "valamit"
Ölellek:Phaedra