2008. november 9., vasárnap

Másik Feled



Ha elindulsz

Ha elindulsz, ha elmész,
ha csendet kovácsol
az áttetsző messzeség,
Ha megfojt a szürke,
őszintén, de megsebezve,
Állj meg az út közepén,
burkolózz magadba,
Várd meg másik feled,
Mert beleoson lábnyomodba.



10 megjegyzés:

s@só írta...

írok...

Névtelen írta...

S a föveny
lábnyomokat őriz
egyiket a másik után
hova tart az a lány

Virág

Névtelen írta...

Megannyi ezüst csillan
a tó vizén
tán ezüstöket lép
a lány

Tisztelettel Aladár

Pamlerva írta...

Sasó...
Vannak napok,amikor a szavak erre hivatottak: leíródnak.

Üdv.Phaedra

Pamlerva írta...

Kedves Virág!
Nagyon szépek ezek a sorok.Arra illant a mél:)
Köszönöm:Hajnalka

Pamlerva írta...

S a föveny
lábnyomokat őriz
egyiket a másik után
hova tart az a lány.

Megannyi ezüst csillan
a tó vizén
tán ezüstöket lép
a lány.

Kedves Virág és Aladár:köszönöm.

Névtelen írta...

A lány a csillagokba tart,
hol parttalan, s időtlen
a part...

M

Névtelen írta...

megszunik a szurkeseg,
lathato lessz a messzeseg...
csillagnyomok kozt,
egymasba fonodva
ket hattyu uszkal...

Pamlerva írta...

Kedves meda...

Egymás szemében felolvad az a láthatatlan többlet,melyet két hattyú rejtjelez.

Köszönöm,hogy itt vagy:Phaedra

Pamlerva írta...

"időtlen a part"
s homokba mart
a Minden, mely
helyét megtalálja:
ott fönt a magasban...

Kedves M: köszönöm.