Emlékezem
A horizont haldokló égövén
egyedül indul el az Idő,
magát féltve megborzong
s könnyekből présel vigaszt.
Létpáncélról pattan vissza
a múlt életfájdalma,
megdermeszti a tájat
/talán/lelket olvaszt a látszat.
Mélycsendem némán
szívkoszorút kötöz,
virágot súg egy sírra,
majd imát szór egy másikra.
Bátrak a virágok:
mosolyt hajolnak a szélnek,
beengedik magukhoz a levegőt,
hogy lélegezhessenek.
Rám simul a múltból
egy kifaragott emlék,
fehér gyolcsai titokútra vezetnek,
mert nem fáj a józanság,
s menedékre lelnek.
A horizont haldokló égövén
egyedül indul el az Idő,
üvegbe vésett hangot szelídítve,
perctelenül megremeg,
mert egymáshoz érnek a
Teremtő és Teremtett kezek…
2008.11.01.
A horizont haldokló égövén
egyedül indul el az Idő,
magát féltve megborzong
s könnyekből présel vigaszt.
Létpáncélról pattan vissza
a múlt életfájdalma,
megdermeszti a tájat
/talán/lelket olvaszt a látszat.
Mélycsendem némán
szívkoszorút kötöz,
virágot súg egy sírra,
majd imát szór egy másikra.
Bátrak a virágok:
mosolyt hajolnak a szélnek,
beengedik magukhoz a levegőt,
hogy lélegezhessenek.
Rám simul a múltból
egy kifaragott emlék,
fehér gyolcsai titokútra vezetnek,
mert nem fáj a józanság,
s menedékre lelnek.
A horizont haldokló égövén
egyedül indul el az Idő,
üvegbe vésett hangot szelídítve,
perctelenül megremeg,
mert egymáshoz érnek a
Teremtő és Teremtett kezek…
2008.11.01.
4 megjegyzés:
Emlékek mély csendje, s ez a vers;
köszönöm a varázsos élményt.
Tisztelettel Aladár.
Költeményed -
perctelenül megremeg...
M
Kedves Aladár...
Én köszönöm a véleményt.
Üdvözlöm:Hajnalka
Kedves M...
...csak a múltban keresgéltem.
Köszönöm:H
Megjegyzés küldése