2008. november 30., vasárnap

Egy szál gyertya...





Advent

Amikor a Csendnek vége lesz,
és magára lel a szeretet,
csöndesen nyugszom tenyeredben,
 őrzöm a lángot szívemben.


Féltőn virrasztó tekintet
fényrianást borít lelkemre,
olajfák kérgén termett fohász
e földön összezár örökre.


Szelíd ígéret a kegyelem,
Krisztusi szemből fakaszt csodát,
mert adventi fagyból olvaszt föl
minden hó alá hantolt imát.


Forró Hajnalka

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Most járok itt először,
kissé szertelen vagyok,
de máris olvad a hó,
talán én is olvadok.


Eszter

PHAEDRA írta...

Kedves Eszterke!
Fergeteges eme csevejes jellem. Tehetsz kegyesen verses jeleket helyekre,mert kedvelem:)
Meglestelek egy eszperente helyen, cselekednem kellett:)

Phedre

Névtelen írta...

elcsevegem,
neked megtehetem,
eme eszperente nyelvezetben
rettenetesen jeleskedem,
s, mert te sem veted meg,
tetszel nekem.

Esz(peren)ter

PHAEDRA írta...

Kedves Lelkecske lehetsz.Szeretem e letett jeleket.
Nevetek:)Eme percekben nem etethetek egereket.
Ph

Névtelen írta...

Egereknek ne csepegtess
nedvet,
lelkednek jelent lehetetlen
terhet,
nevess, legyen ez egy jel,
s legyen ezen vers
egy kedves csevely.

Eszter