2008. október 9., csütörtök

Egy út


Sóhajtó szél mutatja meg,
hogyan kell az égben élni,
ha a mád romokba rogyott,
s elhagyta gondolatod.


Ott bent

Tágult világodba szédül
a Fény fátyol takarója,
dívik,midőn éjpontot kémlelő
uszálya élővé válik.

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Rád vigyáz -
Téged őriz
A szél....

M

s@só írta...

Tudom...
ismerem.
Tudod...
ismered?
A szél..., igen a szél...

Pamlerva írta...

Kedves M...
Tudod,hogy ez csak egy kóbor kis szél...?:)

Pamlerva írta...

Kedves sasó...
Milyen lehet lefotózni a szelet?

s@só írta...

Kedves phaedra...
...gondoltam már sokszor rá. Aztán rájöttem, egyszerű az egész. Nem lehet nehéz, hisz számtalanszor lefotóztad már Te is. Ott van minden fűszál - hajlásban, fodrozódásban, hullámzásban, hótaréjban. Láthatatlan és mégis látható!
No mit szólsz hozzá?
P: sasó