Érzéspillanatok
I.
Fagyott kagylóba száműzöm emlékeinket,
ködös vágyak olvadása lávaként menekül,
nappal gyöngyöket sírok fel lángból,
éjjel vágyadba menekítem álmom.
Az áhítat saskörmével kapaszkodom beléd,
Téplek, ízlellek, mint édes ízű csemegét,
Felfallak, de soha nem fogysz el bennem.
II.
Velem töltöd a perceket,
itt van a kezdet,
a vég meg késik-
ringat az álmod.
III.
Néma szív. Könnycseppje fáradt.
Egy szív, mely csendes vért áraszt,
tenyerembe tartom, az enyém vigyázom.
-Nézd szerelmünk pogány trófeája,
két kezemmel kulcsolom át, óvom.
Halkan csókolod illatom, hangom…
8 megjegyzés:
"Állunk. Kezedben késő kék virág. Azt mondod: Ősz. Az első őszi fák."
lassan megfagy bennem az erzes...a pillanat...
Es a lefagyott szivemben orzom a szepet...a tobbi idovel kihal
Áprily idézeted elolvasása után csöndben maradok...
Kedves!
Lángokból teremtetted álmod.Ezért fájdalmasan szép.
Egyszer valaki azt mondta nekem,hogy őrizzem a lángot. Most én is ezt kívánom Neked. Talán sikerül...
Szeretettel:Hajnalka
Köszönöm!
Ha benne vagyok, ha nem...
MINDENT!
B
Kedves B!
Benne vagy...
Szeretettel:Phaedra
Látnom kellett volna hamarabb ezt a verset.Jó lett Phaedra!
Mély érzelmi fonalat vezetsz végig, ledőlnek a falak.
Kedves Zoli!
Köszönöm megjegyzésedet.Egy régebbi versem,falaknélküliség: ez volt a célom. Nincsenek szabályok, csak egyszerű szavak, akárcsak az életben...
Üdv.Phaedra
Megjegyzés küldése