2008. október 28., kedd

Borong,borong a mélyben valami...

Reményik Sándor - Kimondhatatlan

Borong, borong a mélyben valami,
A versem nem bírja kivallani.

Kísér, kísér tűnt tündér-hangulat:
Anyámmal - a gesztenyefák alatt

Jártunk, a Fellegváron - mély avar -
Ó, mennyi fényes gesztenyét takar.

Egy halvány asszony és egy kisgyerek,
És őszi fák közt zord épületek.

Katona-házak. S messzebb, gondolom:
A rettentő puskaporos-torony.

De nincsen robbanás, csak zizzenés,
Halk hervadás, aranypermetezés.

E hangulattal mit is akarok?
Alig melegít, és alig ragyog.

Talán csak járnék künn az avaron,
A régi gesztenyéket akarom.

Hogy hídról hintsem a Szamosba mind,
S lássam, a hullámokon hogy kering.

Lássam, hogy viszi a víz lefelé,
A Tisza felé, a tenger felé.

Talán nem is akarok semmi mást
Csak egy múltból jövő simogatást.

Csak kapcsolódni holt Anyám kezével
És játszani a fényes gesztenyékkel.

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

A vers gyönyörűségéről szólni is nehéz.

Virág

Névtelen írta...

A vers gyönyörűsége magáért szól.
Szeretem ezt a verset, köszönöm neked, hogy itt olvashatom.

M

PHAEDRA írta...

Kedves Virág,
Örvendek,hogy együtt olvashatjuk ezt a verset.

Kedves M!
Ismerős helyekről,emlékekről,érzésekről olvastam ebben a versben. Úgy érzem,hogy tényleg egy múltbeli simogatásként élem meg.

Köszönöm, hogy itt vagytok.
Szeretettel:Phaedra

Fekete Bodza írta...

.. Ha nem gond, én is itt vagyok...
Bár hozzászólni ilyen szépen, mint ők, nem tudok...
Ha nem haragszol, leírom: Beleszerettem a kiejtésbe, a hangba, amit kaptam. Túl a tartalmon.
Köszönöm!
Újra és újra hallgatom!

B

PHAEDRA írta...

Kedves B...
Nagyon örvendek,hogy itt vagy.A szavakat megtanulhatjuk, de csak akkor értjük meg, ha kimondjuk őket.
Még akkor is,ha nem szorulnak magyarázatra. Én köszönöm ezt a beírást.

Szeretettel:Hajnalka