2008. szeptember 21., vasárnap

Szavakkal érintelek





Szavakkal érintelek

Nem pólyázom hajnalba
Éjszakáim kincsét,
Csak magam után hagyom
Azt, amit elmorzsál az emlék.
A kincset,
Melyet szemedbe sejtek,
Majd homokhonba rejtve
Cipelem édes terhét.
Egy tollvonás az áhítat,
és
Kezem kezedhez érve,
Megtöri a csendet,
 feloldoz egy reggelt...



8 megjegyzés:

Névtelen írta...

Különös jelek a homokban...
Tengertitkai...

M

Zsuzsa írta...

Én is megnéztelek!
hasonló a lelkünk!
Nekem is azt mondják, sokat változtam öregségemre. Pedig csak a körülmények változnak, alkalmazkodni kell. A szivem ma máshol van, mint egy éve. messzebb, sokkal messzebb!

szabzol írta...

Jól sikerült fotó.Megváltozott a blogod hangulata(jó irányba).

Pamlerva írta...

Kedves M...
Az igazi titok akkor kezdődik,ha ezeket a jeleket eltudjuk olvasni.
Szeretettel:Phaedra

Pamlerva írta...

Kedves Zsuzsa...
Nagyon köszönöm figyelmedet.Az Idő múlásával mindenki változik, ez ellen nincsen kivétel.
Mindig várlak szeretettel:Hajnalka

Pamlerva írta...

SzabZol...
"Hát"-tal nem igazán kezdődnek mondatok,de:
-Hát ,ez most nagyon jól esett:)

Phaedra

erdővidék írta...

Itt van (végre) egy olyan írás, ahogy én tanultam írni, anno Olaszteleken. :)
Köszönöm szépen.
vitya.

Pamlerva írta...

Kedves vitya...
Ezek a kerek betűk ennyire árulkodnak?:)
"Látod", most azt "látod" Odaátról, amit én szoktam "látni" Ideátról:)
Phaedra