2008. szeptember 9., kedd

Mai gondolat


Perceink


Ahogy mámoríjba kívánom lelked,
Csöndes egek könnyeket szüntetnek meg
Igéző mosolyodat kékbe fonom,
S oltárt állítok szemed tükrének.

Emlék fölött az árnyék múlttá válik,
Ha lágyan szól felém gitárod hangja,
így tud egy érzés reményemmé válni,
Kedves-csodálatosan tudsz szeretni.

2008.09.09.


6 megjegyzés:

énvagyok írta...

Hmmmm. Nekem is pont van egy ugyanilyen árnyékom. Majdnem.

Névtelen írta...

Álmaink őrzői
magunk vagyunk -
féltve vigyázzuk őket,
s örök hívei
maradunk...

M

s@só írta...

"A gondolat előtt a szó, csak TÉRDEN ÁLLHAT!"

Pamlerva írta...

Kedves szélvészkisasszony:)
Megnéztem én is az árnyékodat...tényleg hasonló.
Nagyon tetszik a "Találkozások".Grat. érte.
Köszönöm figyelmedet:Phaedra

Pamlerva írta...

Kedves M...

Álmainkat magunkban hordozzuk,akárcsak múltunkat,mint egy batyut...aztán mindent,ami utána következik hozzá hasonlítunk.Ez már nem változik.Mostani meggyőződésem az,hogy a Jelen sokkal jobb...

Pamlerva írta...

Kedves sasó...
Kellenek a szavak,ki kell tekintsen belőlünk valahogy a gondolat...

Köszönöm.