2008. szeptember 18., csütörtök

Gyermekarc





Gyermekarc

Halványkék
Végtelent
szórtam
vadvirágaimra
s mosolyt
festettem
egy maszatos
arcra
ott fönt
a Világ
tetején,
hol kerekded
gyerekszemek
túllátnak
a gondolaton
minden
álmon,
túl e
rút világon…





8 megjegyzés:

Névtelen írta...

Gyermekvasárnap
Titokba zárt gyöngyvilág
rejtett kincsei


M

Huszár Boglárka - Bogart írta...

De jók ezek a képek!! Vászonra kivánkoznak! És a versed hozzá csodás :)))

Pamlerva írta...

Kedves M...
Naponta ezt vágyom:gyerekszemmel nézni a világot.
Köszönöm :Hajnalka

Pamlerva írta...

Kedves Boglárka...
Hihetetlenül örvendek véleményednek. Megtisztelő és csodálatos lenne a Te szemeid által viszont látni ezt a kis maszatos arcot.
Ölellek szeretettel:Hajnalka

gyjozsi írta...

"túl e

rút világon…"

/ph/

Kedves ph: minden ami itt (is) látható, a rútság ellentéte, nemde?

Pamlerva írta...

Kedves Józsi...
Csillogó gyerekszemmel nézve a "rút" is szépnek tűnik...tűnhet.
Igazából én is szívesen fölmásznék oda a kapu tetejére...

Üdv.szeretettel:Ph

gyjozsi írta...

Kedves phaedra, csak annyit szerettem volna mondani, hogy ez a "rút világ" talán nem is olyan "rút"...
Minden egyébbel egyetértek!
Jövök még, hiánypótló az oldalad.

Pamlerva írta...

Mennyire igazad van!Végtelen az a szépség-sor, ami körülvesz minket.Tudom.Azt is megtanultam, hogy a csoda, a szép nem szunnyad kétségekbe merülve.Csak létezik.Mert mi akarjuk, hogy így legyen.
A Világ?Gyönyörű...még akkor is, ha versben "rútságával" rímel.
Kedves Józsi:megtisztelő számomra a jelenléted.
Üdv. Phaedra