2008. augusztus 4., hétfő

Velem együtt Te...



Magammal vittem hangodat éjszakámba. Már nem emlékszem mit suttogtál…talán valamit múltadról, melynek emléke megtört a szavak alatt. Hangtalan gondolataid belefonódtak hajtincseimbe…már nem emlékszem, hogy miért sírtál, csak tündér játékodra emlékszem, s ezeréves szélbe rajzolt illatodra, amelyet felkapott álmom.
Talán azt suttogtad, hogy én adok Neked fényt? Én tudom, hogy velem együtt Te vagy a fény…

/Pamlerva/
 

Nincsenek megjegyzések: