Velem együtt Te
Magammal vittem hangodat éjszakámba.
Már nem emlékszem mit suttogtál…talán
valamit múltadról,
melynek emléke megtört a szavak alatt.
Hangtalan gondolataid belefonódtak hajtincseimbe…már nem emlékszem, hogy miért
sírtál, csak tündér játékodra emlékszem, s ezeréves szélbe rajzolt illatodra,
amelyet felkapott álmom.
Talán azt suttogtad, hogy én adok Neked
fényt?
Én
tudom, hogy velem együtt Te vagy a fény…
/Forró Hajnalka/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése