2008. augusztus 18., hétfő

Egymást nézve

…egy átutazó gondolat, mely szemed fényében megpihen.
A Fény is addig bírja magányát, amíg elég hozzád.
Csak ülök. Miért mennék el?
...lépteket hallok. Új utak szélén ezeréves nyomokat látok.
Árnyékod keresem.
Napfény úton megtalálod.
Fölrezzen az érintés, mely átszeli a távolt.
Összeszedem lábnyomaidat.
Tetszelegnek a nyíló rózsák.
Eltévedt dallamuk illatát érzem.
Büntetés az örök harmónia?
…az éj ma könnyű lábon jár
Cseppként ölti magára álmát.

2008.08.18.

Nincsenek megjegyzések: