2008. augusztus 21., csütörtök

Amikor velünk nevet az Idő...



Kelengye

Egy virágról jutottál eszembe,
Egy ládára festett piros tulipánról,
Melyen ottmaradt ecseted nyoma,
S rajtafelejtett mosolyodtól,
Illatozott a kelengye szoba.
Ablakon belesett a nevető Holdsugár,
Virágnak árnyékot adott- tudta erre vár.
És én?
 Csendben hallgattam egy gyönyörű melódiát...


Ditró,2008.08.16.




4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Festett kép
egy láda oldalán -
minden nap
arra jár a lány...

M

Pamlerva írta...

Kedves M...
Saját kézzel festi
ecsettel a színeket keveri...

szabzol írta...

Fölfedezted.Hasonlót találhatsz a Vártemplomban is.

Üdv.

Pamlerva írta...

Kedves Zoltán...
Igen.Láttam.Tudom.Csak most túl messzire van tőlem.És ott is marad.

Üdvözöllek:Phaedra